A magyar képzőművészet világhíressége, Szentes büszkesége, Koszta József festőművész. Hazatérők, Kukoricatörők, Kaszáló leány, Fehér házak és ezenkívül még egész sereg világhírű kép alkotója. A világ nagyvárosait bejárva, learatva a legnagyobb művészeti kitüntetéseket, Szentesre, a Magyar Alföld legjellegzetesebb határában tért meg. Közel négy évtizede él közöttünk. Nem tud elszakadni legnagyobb sikereinek képmásától az alföldi szép nagy rónaságtól.

Maga mesélte el, hányszor szökött meg a híresnél-híresebb külföldi festőiskolákból, mert nem bírta az ott bevezetett művészi korlátozásokat. Mestere legnagyobb elképedésére otthagyta a világhírű Benczúr-iskolát is, mert soknak találta a korlátot, amit művészete szabad kibontakozása elé raktak.

Az elnyomás esztendeiben senki sem szenvedett többet, mint Koszta József. Szabadság utáni vágyakozása glorifikálja az utóbbi harminc esztendőben készült hatalmas vásznait.

A szabadság utáni vágyakozásának megnyilvánulása volt az is, hogy a felszabadulás első napjaiban belépett a magyar fizikai és szellemi dolgozók nagy pártjába, a Magyar Kommunista Pártba és azóta is lelkesen áll ki a párt minden megmozdulása mellé.
- Nagyon elkeserít - mondotta az agg mester -, hogy korom miatt nem tudok kiállni a pódiumra, és nem tudom tanítani ezt a nemzedéket a demokrácia minél nagyobb tiszteletére és szeretetére. Mert a demokrácia nagyon nagydolog. Én olybá veszem, mint egy nagy ajándékot, mitől csak életem árán foszthatnának meg. Amennyire szeretem a demokráciát, a szabadságot, olyannyira gyűlölöm azokat, akik ellen törnek.

- Én bízom a magyar népben. Tudom és valamennyiőnknek tudni kellene, hogy egyetlen más nép nem harcolt annyit a szabadságáért, mint a magyar. Különös értéket ad ennek a harcnak az, hogy a legtöbbször sivár körülmények között, kilátástalanul harcolt a magyarság, a szabadságért, de harcolt, mert tudta, hogy nem élhet nélküle.

Erdei Mihály nemzetgyűlési képviselő közbelépésére 10 ezer forintot küldött Koszta Józsefnek a Nemzeti Színház Baráti Köre. Major Tamás igazgató a következő sorok kíséretében juttatta el ezt a pénzt a művésznek:

„Kedves Művész úr, kedves Elvtárs!
A Nemzeti Színház Baráti Köre nevében szeretettel küldöm a nagy művésznek ezt a csekélységet, melyet Erdei elvtárs visz magával. Úgy érezzük, hogy nekünk színészeknek, akik már megtaláltuk az összeköttetést a dolgozók tömegével, kötelességünk
– ha ilyen szerény formában is – támogatni az ilyen nagy és éppen ezért visszavonuló festőművészt.
A viszontlátás reményében sokszor üdvözlöm, ha lejutunk Szentesre, meglátogatjuk. Szabadság. Major Tamás.”

- Nem az ezer forintnak örülünk – mondotta a művész felesége -, hanem annak, hogy ez a szegény elpusztított ország, amelynek nemzedékek elpusztított értékeit kell újjáépíteni, ez gondol ránk szeretettel.

- Igaza van a feleségemnek – mondotta a művész. – Jobban örülök ennek a megmlékezésnek mintha az elmúlt rendszer Szentest íratta volna a nevemre.

Koszta József, akinek művészeténél csak a hazafiassága erősebb, így beszél ademokráciáról.