- Telefonértesülésünk alapján a kegyeleti bizottság elfogadta a méltányossági kérelmünket, szabad az út Koszta József földi maradványainak hazahozatala előtt - mondta a kérelem ötletét felvető Együtt Szentesért Egyesület társelnöke, dr. Széche-nyiné Csergő Judit. Az önkormányzattal, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület szentesi tagcsoportjának vezetőjével, Lantos Imrével közös elgondolásukat kérelembe foglalva fordultak a bizottsághoz. A méltányossági kérelem az elutasítás után, a Koszta-család néhány fellelt tagja és Dömötör János művészettörténész támogató javaslatával indult. Joggal reménykedtek, s az örömteli hír futótűzként terjedt a városban, a szervezőknek mindenki gratulált, ez is jelzi, a szentesi művészetpárolók és lokálpatrióták nagyon várták a pozitív döntést.

Az írásbeli határozat megérkezése után kezdődhet a munka, ugyanis még néhány engedélyt be kell szerezniük, magyarázta Széchenyiné. Elindítják a hivatalos exhumálási eljárást, Koszta és felesége, Szeifert Anna esetében is, aki a helybeli Kálvária-temetőben nyugszik. Ezután a megfelelő síremlék állítása, az újratemetés előkészítése a következő teendő. A Kálváriában emelnének díszsírhelyet a házaspárnak, gránitból. Bronzot nem szeretnének a síron, okulva a rossz hírekből. A sírhely tervezője még nem ismert, az újratemetésre valószínűleg jövő év tavaszán kerül sor.

Korábban a lakossági adakozásból befolyt összeg a síremlékre fordítandó költségek egy részét fedezi. A gyűjtést most újrakezdik, de sokan ingyenes felajánlásukkal álltak a nemes ügy mellé.

Tervezik, hogy a Kossuth-díjas művész eseménydús életéből szemelvények is elhangoznának az újratemetésen. Az erdélyi Brassóban született Kosztát azért érzi magáénak Szentes, mert a művész az Alföldön keresett letelepedésre alkalmas helyet, így jutott el 1911-ben környékünkre, ahol először a Berekhát 25. alatti Lakos-tanyát és az ott található műtermet bérelte ki. Művészetének meghatározó időszakát töltötte városunk peremén. "Csak itt érzem jól magam. És csak itt tudok igazán dolgozni. Összes munkáim, a-melyekkel feltűnést keltettem, mind-mind tanyai alko-tásaim. Annyira magáévá tett és áthasonított a magyar föld varázsa, hogy talán élni se tudnék már nélküle és képeim, amelyeket itt alkottam, talán a magyar tájhangulat kifejező erejével képesek annyira hatni, mint azt a külföldi elismerésekből látom. S, hogy speciálisan mért lakom éppen Szentesen, arra csak azt mondhatom, hogy ez az a táj, mely leginkább és legegyetemesebben viseli magán a magyar fajiságot, a magyar táj jellegzetességeit" - vallotta egykor Koszta József, akit 1949-ben Budapesten gyógykezeltek, ott is halt meg. Most hazatérhet.